Szőlőskislak az egyik legkedvesebb hely a számomra. Légli Géza jó barátom, szeretem a borait, szeretem ahogy a szőlőről gondoskodik, szeretem ahogy építi a Kislaki birtokot. Lépésről lépésre, nem rohanva, jól átgondoltan és sok-sok szívvel. Aki ismeri őt, aki látja mi történik ott, az tudja, hogy miről beszélek. Aki meg nem, annak meg itt jön egy kis ízelítő abból, amiről beszélek.

Évek óta dolgozunk együtt Gézával. Nem csak a borait kínáltuk kiemelt helyen a Sarki Fűszeresben, de számtalan közös rendezvényünk is volt már. Valahogy úgy hozta az élet, hogy a Kislaki Tavaszok, meg a Kislaki Őszök állandó részvevői lettünk. Volt továbbá számtalan közös kóstolónk, amiből talán a legemlékezetesebb, a pár évvel ezelőtti tematikus est a Kistücsökben… Életem egyik legszebb munkája volt. (Köszi Csapody Úr és Tücsök-Team!) Summa summarum, sokat dolgozunk együtt, mert úgy néz ki, hogy a barátkozás, meg a borozgatás mellett ez is egész jól megy nekünk!

Most sem volt ez másként. A 2015-ös szüretet követően, kora ősszel kóstoltuk a mustokat, murcikat, újborokat, függően attól, hogy melyik szőlő éppen hol tartott a fejlődésben. Érezni lehetett, hogy valami nagy készülődik. A 2012-es merlot, az első Érintetlen óta tudjuk, hogy a különleges évjárat csoda dolgokra képes, pláne ha a szőlősgazda jól olvassa a jeleket és megfelelően reagál például a szüreti időpont megválasztásával. Akkor kezdte el duruzsolni nekem a legfiatalabb Légli, hogy ebből az anyagból megint komoly Érintetlen lehet. És akkor ott a kádak, meg a hordók közt állva döntöttük el, hogy ezt a bort egy méltó esemény keretei közt mutatjuk be az úri közönségnek.

A helyszín természetesen az idei évben gyönyörűen felújított és a funkció kívánalmainak megfelelően átalakított kóstolóterem volt Szőlőskislakon. Hazai pályán játszottunk, a szokásos felállásban, a jól bevált taktika szerint: Géza locsolta a borokat, jómagam pedig a konyhán tüsténkedtem és a boralávalóról gondoskodtam. Újborról lévén szó a téma is adta magát, liba-menüvel készültünk. 

Imádtam (megint) azon a gyönyörű sparhelten főzni! Óriási játék kiismerni egy ilyen szépséget. Hogy rakom a tüzet, mennyi idő, míg elérem a kívánt hőfokot, hogyan játszom a sütők hőmérsékletével, milyen fa kell, hogy pirítani is tudjak, a főzőfelület melyik részén gyöngyöztetem a levest és hol karamelizálok… Óriási „játék” imádom! Igazi kihívás persze akkor lesz, amikor harminc-negyven főre kell ezzel a módszerrel időben, éttermi minőségű ételeket produkálni!

Komoly teszt volt még, hogy élesben is kipróbálhattam a saját megmentett (upcycled) öntöttvas edénykéimet, és egyéb kis tárgyaimat, amiket folyamatosan mutatok be itt a blogon is. Érdemes lesz figyelni a 11-et! ;)

Mindent összevetve egy csodás estét sikerült kanyarintani! Légli Gézától a fantasztikus borok, a jól felismerhető Kislaki karakterrel, sok gyümölccsel és az akarok még ízzel. Ehhez főzni igazán nagy öröm, így aztán nem is volt nehéz dolgom, mindenkinek tetszettek az ételek. A helyszínről, meg a hangulatról pedig inkább meséljenek a képek! Aki ez alkalommal nem jutott el, az ne búslakodjon… Viszonylag megbízható forrásból tudom, hogy lesz még folytatás!

A képekért külön köszönet illeti Thiago Souzat! Ha tetszett az írás, akkor kövessetek a Facebookon (https://www.facebook.com/kifoztemvalamit/) is és legyetek követők itt a blogon! Bis später...