Most rendesen tele a gatyám... Talán azért, mert ezt (is) szeretném jól csinálni. Aki ismer, azt tudja, hogy meglehetősen perfekcionista vagyok mindenben, amibe belekezdek. Úgy sejtem nem lesz könnyű magammal! :)
A lényeg, hogy valahogyan el kellene indítani ezt a blogot! Most abban bízom, hogy csak az első bejegyzést nehéz megírni, aztán már megy minden magától?! (Zsófi, Dóra, András, Regina, Eszter és a többiek, nem ér röhögni!) Évek óta játszottam a gondolattal, hogy valahol, valamilyen formában elmondanám, megosztanám, kiadnám magamból mindezt. Az élet pedig úgy hozta, hogy most belevágok! Izgalommal teli, türelmetlen, nagyon jó érzés...
A feladatról és a pillanatról
Vigyázz arra, hogy ne mulaszd el a pillanatot, amely csak a te pillanatod, műved kivitelének végzetszerűen kijelölt időszaka. Kényelem, szöszmötölés, gyávaság, lustaság néha késleltetik feladatod kivitelét, noha szíved mélyén tudod jól, hogy az idő telítve van azzal, amit rajtad keresztül el akar mondani, s egy pillanatot sem mulaszthatsz, mert elmondja más helyetted, s nem úgy mondja el, ahogyan te jónak és igaznak hiszed. Tudományban, művészetben, irodalomban, közéletben vannak ilyen sürgető pillanatok, mikor egy igazság megérett és ki kell mondani. S ha úgy érzed, végzetesen éppen téged jelölt ki e feladatra a sors, ne késlekedj, mint a rossz színész, aki elmulasztja a jelenet végszavát.
Nemcsak műved van, az idő is van. S az időn belül meg van a te pillanatod, amelyet nem szabad elmulasztani.
MS
